Hogyan kerestél pénzt eszeddel

Topándy a folyosón állva várta az érkezőt s eléje sietve, lesegíté a fiatal hölgyet a hintóból, nagy tisztességgel kezet csókolva neki.

Amikor a fák meghalnak/Úgy-e eljössz még

Lorándra pedig, ki a kocsis mellől szállt le, kérdő bámulattal tekinte. A hölgy felelt helyette. Meg kell őt fogadni. Azzal az elésiető cselédekre bizva, hogy úti lomjait hordják utána, ő maga minden további szóvesztegetés nélkül felment a kastélyba, Lorándot magára hagyva Topándyval.

Topándy szokott gunyoros kedvében fordult az ifjúhoz. Kicsapott diák; ezzel sok van mondva. Hát öcsém: hogyan kerestél pénzt eszeddel akarsz-e nálam lenni, vagy tiszttartó, vagy præfectus? Mert az mindegy. Válaszsz olyan titulust, a milyen tetszik. Konyítasz-e valamit ehhez a mesterséghez?

Nem szentírás biz az. Hát megismertetlek vele, mi nálam az ispánnak a dolga. Tudsz-e négyesben szántani? Tudsz-e asztagot rakni, fennálva a kévék tetején? Tudsz-e elől rendet vágni tizenkét kaszással a sarkadban? Tudsz-e ágyást csinálni nyolc szérűre, mind a nyolczat kinyomtatni, bemérni, szekérre rakni? Loránd nem volt meglepetve a kérdésektől. Azt felelte mindenre, hogy tud hozzá. Szeretem, hogy te még itt állsz.

Hát a conventio tudod-e, mi lesz? Hát valami tiszti lakás, iroda, vagy mi felől nincsenek igényeid? Mert az egészen szabad tetszésedre lesz bizva. Nálam az ispán ott lakhatik, a hol akarja; — akár a birkaakolban, akár a tehénistállóban, akár a bivalyosban. Nekem mindegy: szabad választásra bízom.

Megmutatja a bor, kiben mi lakik. Megmutatta kicsoda, micsoda. Megmutatták neki, hol csinálta az ács az ajtót. Megnézd — vagy: meglásd — kitől mit kérsz s kinek mit adsz.

Topándy hamis szemszúrással kacsintott Lorándra, hogy mit mond erre? A szegődést elfogadom; mikor meg tetszik unnod, meg se tessék mondanod: ott a kapufélfa.

Becsülöm az elszántságodat. Most hát gyere fel öcsém, az asszony majd kiadja számodra az öt napra való cselédkenyeret, szalonnát, lebbencset, levesbe főzni valót és az átalag vinkót; vedd át; majd a juhász megtanít rá; hogyan kell sütni, főzni? Loránd az arczát sem fintorította félre a sajátságos ispán-fogadási föltételekre: mindenbe belenyugodott, mint a ki mindezt leghelyesebbnek találja.

Azzal bevezette őt Topándy a kastélyba, még azt se kérdezte tőle, hogy hívják?

ahogy szeretném én is.

Gondolta, úgy is odább szökik holnapután. A nagyságos asszony épen az előteremben volt, a hol reggelizni szoktak. Míg Topándy mutogatta Lorándnak az aklokat, a mikből hálószobát választhat magának tetszése szerint, az alatt ő nagysága elkészítteté a kávét, a villásreggelit, szilvapálinkát a szép sávolyos abroszszal terített kerek asztalra, melyre három csésze s ugyanannyi éteszköz és asztalkendő volt föltéve.

Topándy levetette magát a legközelebb talált székre, s hagyta Lorándot állva várni, míg ő nagysága ráér a lebbencset és tarhonyailletményt kimérni számára.

Topándy felugrott hirtelen. Ez máskép hangzik, mint a háziúr biztatása; a lebbencs, tarhonya és cselédkenyér. Loránd egyik bámulatból a másikba esett. Valami észrevételt akart tenni; de maga sem tudta, mit? Topándy azonban homéri hahotára fakadt.

Szinte elfulladt bele. Akkor nem vesződtem volna veled. Ha igy van, aludjál a pamlagomon, s igyál a poharamból. Loránd akarta játszani a kevély szegényt. Megrázta fejét daczosan. Üljünk le tehát és igyunk legalább bruderschaftot egy pohár papramorgóban.

Loránd jónak látta a hölgy parancsoló tekintete előtt meghunyászkodni s elfogadni a mutatott helyet, mire aztán az végtelen jó kedvvel elnevette magát. Olyan kedves volt, olyan természetes, olyan szeretetreméltó, mikor így nevetett. Topándy meg nem állhatta, hogy meg ne csókolja a kezét. Az úrhölgy nevetve, tréfás negéddel nyujtá Loránd felé a másik kezét.

Hát micsoda?

Loránd is megcsókolta a másik kezét. Mire aztán mind a két kezét összecsapta a feje fölött, úgy kaczagott — az úrhölgy — a czigányleány. Magának én egy levelet is hoztam a városból; — szólt a hölgy, elővéve tárczáját. A pénzt már odadobtam neki, meg a karpereczemet, hanem még ezt a gyűrűt is le akarta húzni az ujjamról: de én nem engedtem. Aztán megfogta a kezemet, s hogy ne sikolthassak, a szájamba dugta a pisztoly végét, — a bolond.

A hölgy olyan könnyűvérű negéddel adta ezt elő, hogy Topándy nem tudta, tréfál-e ez most vagy valót beszél? Ez telelármázta fülét, hogy ő mennyire meg volt ijedve, még most is reszket, amaz pedig feltűrte karjáról a ruha hímzett szegélyét s odatartá Topándy elé a karját. Bizony azért nagy kár lett volna. Hanem aztán a mint ez odaugrott, kikapta a zsivány kezéből a pisztolyt: az is egyszerre fogta magát és elszaladt.

Topándy még egyszer rázta a fejét.

Egyéni szinten

Nagy sor ezt elhinni. Adja ide; de ne bolondozzanak itt vele, mert elsül s még valakit meglő. Loránd átadta Topándynak a rablótól elvett pisztolyt. A fegyver csöve bronzból volt; agya ezüst czifrákkal kiverve. Azonban nem folytatta tovább. Eltette a pisztolyt a zsebébe.

Lorándnak pedig kezét nyujtá az asztalon keresztül. Azért is nem lőhetett rá az elvett pisztolylyal szabadítónk, mert a sötétben bajos volt czélozni. Ha nem talál, a zsivány mindnyájunkat megölhetett volna. Mihelyt a Tisza árja jön, felgyujtatom körülötte a nádast, s akkor aztán a hogyan kerestél pénzt eszeddel is ott ég. Ezalatt megtalálta az asszony a levelet. Loránd is odatekintett, s úgy tetszék neki, mintha ezt az írást már látta volna valahol.

De sehogy sem jutott eszébe, hogy hol? Idegen kéz írása; semmi nőismerőse kézvonásaihoz nem hasonlítanak a betűk; pedig mégis látta azt valahol! Töprenghetel, gondolkozhatol azon jó hogyan kerestél pénzt eszeddel, sokáig: soha sem fogod te azt kitalálni.

Nem gondolkoztál te arról soha, a ki azt írta, észre se vetted, hogy a világon van: Fanny írása az, a bohókás csere-leánykáé: valaha Dezső mutatott neked hasonló írást egy pillanatra, mikor anyád csókját tudatta veled a gyermektárs népszerű internetes oldalak pénzt keresni. Most pedig azt írta az ismeretlen kéz Topándynak, hogy e napokban egy fiatal ember fog hozzá vetődni, sárosan, rongyosan, ne kérdje tőle honnan jön, miért fut?

Topándy hosszasan nézett az előtte ülő ifjú arczába: vajjon ez-e az igazi?

Jó volna úgy,

Ő is jól ismerte már akkor az országgyűlési ifjuság társulatának történetét. Nem kérdezősködött. Topándy úgy bánt vele, mint egy herczeg az egyetlen fiával, kiben trónörököst nevel; Loránd pedig úgy viselte magát irányában, mint egy szegény ember fia, ki az apja házánál tanulja a szolgálatot.

Mind a ketten sok rendkívüliséget találtak egymásban, s mindkettő szerette volna e rendkívüliségek okát kifürkészni a másikban. Loránd megjegyzé nagybátyjában, hogy ez istentagadó kérgen belül valami mély érzés rejlik ott, a minek nyitjára senki sem akadt még; Topándy pedig ismeretlen unokaöcscsében azt sejté, hogy e nagy léleknyugalom tengertükre alatt egy korán feldúlt élet örvénye sötétlik. Sokat próbáltak egymás lelkébe behatolni — és hasztalan.

A nagyságos asszony élet-titkával mindjárt az első nap megismerkedett Loránd. Mikor este vacsora után kezet akart neki csókolni, eldugta a háta mögé a kezeit s nem engedte neki e tisztességtételt. Én csak egy szegény czigányleány vagyok; apám, anyám, minden pereputtyom sátoros czigány.

MISSH feat. RAUL \u0026 HORVÁTH TAMÁS - BELÉD ESTEM (Official Music Video)

A nevem Czipra. Cseléd vagyok a háznál, akit a nagyságos úr tréfából selyemben, csipkében járat, s nagyságoltat a cselédekkel; miért azok aztán kinevetnek. Persze, csak a hátam mögött, mert ha szembe tennék, felpofoznám őket. De maga ne nevessen a hátam mögött.

Árva czigányleány vagyok.

A nagyságos úr a szemétről szedett fel; a nagyságos úr igen jó hozzám, s én meghalnék érte, ha rá kerülne a sor. Ez az egész állapot: látja. A czigányleány nedves szemekkel tekinte Topándyra, ki mosolyogva hallgatta őszinte vallomását, mintha helyeselné azt. Azután, mintha nagyságos ura helybenhagyását elértette volna, fordult ismét Lorándhoz.

Azzal megszorítá Loránd kezét s magukra hagyta a férfiakat. Topándy azonban más tárgyra vitte át a beszédet, s nem beszélt Lorándnak Czipráról többet. Elébb meg akarta figyelni, mi hatást fog az ifjúra tenni e fölfedezés? Az első napok elárulták azt. Loránd ettől fogva hogyan kerestél pénzt eszeddel hogy bizalmasabbá, sőt tartózkodóbbá lett a vélt háziasszony irányában, mióta az kivallá neki, hogy ő nem háziasszony, hanem csak czigányleány.

A mellett oly kimélettel bánt vele, mint a ki tudja jól, hogy a legkisebb sértés kétszeresen fáj annak, a ki azért nem panaszolhat. Előzékeny, figyelmes volt irányában, mint a ki a boldog nő álarcza alatt látja a mélyen eltitkolt boldogtalanságot és ártatlanságot. Cziprát az ismeretlenek a ház asszonyának hitték, az ismerősek a háziúr kedvesének; pedig az nem volt más, — mint egy asszonynak öltöztetett szűz. És ezt a titkot Loránd meg tudta sejteni.

Hogyan kerestél pénzt eszeddel Topándy figyelt ő rá, ő is figyelt Topándyra. Ő észrevette, hogy Topándy nem őrzi, nem félti ezt a leányt; egyedül hagyja utazni, rábízza vagyona nagy részét, elhalmozza ajándékaival, és azontúl nem törődik vele.

Pedig van valami ragaszkodás hozzá, a mi több a megszokásnál; a leányon esett legkisebb bántalmat bárkin is megtorol; a miért az egész cselédség jobban fél Cziprától, mint magától az uraságtól, s ha véletlenül a kettőjük akarata összeütközik, kereskedés, ahol híreket nézni a Czipráé jön foganatba.

Topándy viszont észrevette Lorándon, hogy az nem fut a szép arcz után; még hozzá: egy olyan hölgy arcza után, a kit megnyerni nem nehéz, mert senki sem őrzi; s eldobni megint könnyű, mert csak czigányleány.